Börzönce festői szépségű kistelepülés Nagykanizsa és Zalaegerszeg között félúton, Zala megye közepén a hahóti medencéből kinyúló mellékvölgyben. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának és az MTA Régészeti Intézetének munkatársai közös projektben, az ún. zalai mikrorégiós kutatásokban vettek részt több OTKA pályázat támogatását elnyerve. Az első pályázat keretében végeztem ásatást Börzöncén.
A lelőhely kiterjedése 8–10 ezer m2 lehet, amelyből 1988–1993 között 890 m2-t, a terület 10%-át tárhattam fel. A kis területen előkerült gazdag leletanyag és különleges leletek így is bizonyítják, hogy a korai bronzkor nagyon fontos települését találtuk meg. 12 szelvényben 30 gödörben a Somogyvár-Vinkovci kultúra anyaga volt. Hombárok, fazekak, tálak, kancsók, korsók, bögrék és amforák rekonstruálhatók az edénykészletből. Kisméretű állatszobrocskák, egy agyag öntőminta (tű vagy ár öntéséhez), és a legfontosabb lelet, egy miniatűr kocsimodell alsó része is előkerült a feltáráson.
A J gödörben találtam azt a pici tárgyat, amiről először nem tudtam, mi lehet. Amikor a kezembe vettem, olyan volt, mint egy víziló feje. Két oldalon nagy orrlyukakkal, kis bemélyedéssel a nyakrésznél. Tovább forgatva a tárgyat, rájöttem mit találtam, de alig mertem elhinni, hogy ez a kis tárgy egy kocsi töredéke. Azért volt hihetetlen, mert mindenben eltért a közismert késő rézkori és középső bronzkori kocsiábrázolásoktól, amelyek díszített, többnyire határozott szögletes formájú kocsi „szobrok”, a tengely jelzésével és kerekekkel.
A börzöncei töredék díszítetlen, gyorsan elkészített kis darab, amely nagy valószínűséggel nem kultikus tárgy, hanem gyerekjáték volt. A gödörben még három kocsikerék töredéke és egy kis szarvasmarha is volt, agyaghurkából megformálva. Megvan tehát az ökrös szekér a korai bronzkorból! Ekkor készült a nagy bronzkori nemzetközi kiállítás is, így boldogan mutattam a leletet Bóna István professzor úrnak, aki nagyon örült ennek, mert ez a díszítetlen szekérábrázolás volt az összekötő kapocs a késő rézkor és a középső bronzkor kocsimodelljei között, azaz a kocsi használata folyamatos volt ezekben az évszázadokban.
1990-ben jelent meg az első közlésem a börzöncei kocsiról, amely új kutatási területet nyitott számomra. Több késő rézkori és bronzkori kocsimodellt közölhettem a kollégáknak köszönhetően. Végül 2012-ben magyarul és angolul megjelent kismonográfiában mutathattam be mindazt, amit a kocsikról akkor tudni lehetett. Különös tekintettel annak hangsúlyozására, hogy az ex oriente lux /keletről jön a fény feltételezés nem helytálló. A kocsik több centrumban is megszülethettek, az egyik ilyen térség épp Európa középső része lehetett, ahogyan ezt az összegyűjtött, radiokarbon módszerrel keltezett leletkontextusokkal is bizonyíthattam.
Fotó: Kádas Tibor (a negatív, a dia az MTA Régészeti Intézet Adattárába kerültek)
Irodalom:
• Bondár, Mária: Das frühbronzezeitliche Wagenmodell von Börzönce. CommArchHung 1990, 77–91.
• Bondár Mária: Korabronzkori kocsimodell Börzöncéről. – Das frühbronzezeitliche Wagenmodell von Börzönce. Zalai Múzeum 4 (1992) 113–127.
• Bondár Mária: Agyag kocsimodellek a Kárpát-medencéből (Kr. e. 3500–1500). Budapest 2012. Archaeolingua. ISBN: 978-963-9911-32-1
• Bondár Mária: Prehistoric wagon models in the Carpathian Basin (3500–1500 BC). Budapest 2012. Archaeolingua. Series minor 32. ISBN: 978-963-9911-34-5
